Mitrić, D. Radomir: Posle svega
Posle svega (Szerb)Jedino vetar vrši smenu godišnjih doba. Pa čitav svet bude vrt promenljivosti. Ni kamen ne bude pošteđen, pa se osipa, komad po komad u zidinama. Svet je vrt prepun skladne opipljivosti, koja se osiono raspe u sveudilj. Pa bude praznina. San nekog starog autohtonog drveta. Svet je, u stvari, krčag u ruci nekog razmaženog Boga. To mu je rođendanski poklon dok ne odraste. Posle će da se bavi metafizikom. A nas će tad skriti unutrašnjost krčaga. Za razliku od sada, kada je ta unutrašnjost, duša celog sveta. Razapeta između zemlje i neba, ali je kutove prekrila Arahnina mreža. Oblepljena zavišću, ili pak, čistom Paladinom ljubomorom. Ima i ptica u toj unutrašnjosti, pa pevaju u besmislu smislova. Jedino vetar vrši smenu godišnjih doba, ali i on će uskoro na večni počinak. Ostaje nam samo da čekamo plimu, ako je uopšte i bude, jer čini mi se, da nas je i mesec zaboravio. Vreme je velike suše, i nema te dugo očekivane mene, dok ne sevne Vrhovna munja.
|
Mindenek után (Magyar)Egyedül a szél váltja az évszakokat. Változás kertje az egész világ. A kő sem kivétel, mállik, a falakban, darabokra. Kézzelfogható dolgokkal tele kert, mely mentehetlenül az űrbe szanaszét szóródik. És marad a hiány. Valami öreg őshonos fa álma. A világ, tulajdonképpen, kancsó holmi elkényeztett Isten kezében. Születésnapi ajándéka, míg fel nem nő. Utána metafizikus lesz. Minket pedig a kancsó belsejébe rejt. A jelentől ellentétben, mikor az ott belül az univerzum lelke. A föld és az ég között kifeszítetten sarkait Arachné hálója takarja. Írígységgel, vagy éppen Paladin féltékenységével van körülvéve. Belsejében madarak is vannak, az értelem értelmetlenségéről dalolnak. Egyedül a szél váltja az évszakokat, de ő is hamarosan örök nyugovóra tér. Mi mást tehetünk, dagályra várunk, ha egyáltalán lesz, mert úgy tűnik, a hold is elfelejtett bennünket. A nagy szárazság ideje ez, a régvárt én, míg nem villan a Fővillám, várat magára.
|