Mitrić, D. Radomir: Mindenek után (Posle svega Magyar nyelven)

Jedino vetar vrši smenu godišnjih doba.

Pa čitav svet bude vrt promenljivosti.

Ni kamen ne bude pošteđen, pa se osipa,

komad po komad u zidinama. Svet je vrt

prepun skladne opipljivosti, koja se osiono

raspe u sveudilj. Pa bude praznina. San

nekog starog autohtonog drveta. Svet je,

u stvari, krčag u ruci nekog razmaženog

Boga. To mu je rođendanski poklon dok

ne odraste. Posle će da se bavi metafizikom.

A nas će tad skriti unutrašnjost krčaga.

Za razliku od sada, kada je ta unutrašnjost,

duša celog sveta. Razapeta između zemlje i neba,

ali je kutove prekrila Arahnina mreža.

Oblepljena zavišću, ili pak, čistom Paladinom

ljubomorom. Ima i ptica u toj unutrašnjosti,

pa pevaju u besmislu smislova. Jedino vetar

vrši smenu godišnjih doba, ali i on će uskoro

na večni počinak. Ostaje nam samo da čekamo plimu,

ako je uopšte i bude, jer čini mi se, da nas je

i mesec zaboravio. Vreme je velike suše, i nema

te dugo očekivane mene, dok ne sevne Vrhovna munja.

Egyedül a szél váltja az évszakokat.

Változás kertje az egész világ.

A kő sem kivétel, mállik, a falakban,

darabokra. Kézzelfogható dolgokkal

tele kert, mely mentehetlenül az űrbe

szanaszét szóródik. És marad a hiány.

Valami öreg őshonos fa álma. A világ,

tulajdonképpen, kancsó holmi elkényeztett

Isten kezében. Születésnapi ajándéka,

míg fel nem nő. Utána metafizikus lesz.

Minket pedig a kancsó belsejébe rejt.

A jelentől ellentétben, mikor az ott belül

az univerzum lelke. A föld és az ég között

kifeszítetten sarkait Arachné hálója takarja.

Írígységgel, vagy éppen Paladin féltékenységével

van körülvéve. Belsejében madarak is vannak,

az értelem értelmetlenségéről dalolnak. Egyedül

a szél váltja az évszakokat, de ő is hamarosan

örök nyugovóra tér. Mi mást tehetünk, dagályra várunk,

ha egyáltalán lesz, mert úgy tűnik, a hold is

elfelejtett bennünket. A nagy szárazság ideje ez,

a régvárt én, míg nem villan a Fővillám, várat magára.