Račić, Ljupko: svijetla/ presvijetla

u procijepu razuma

lutajuća svjetlost

traži nigdinu

očima je

kroz suze

u dugu razdvajamo

razumom

u vječitoj tlapnji

zauzdavamo svjetlosnu godinu

a svijetla

presvijetla

crnom rupom vrti nam

iznad glava

čedna afrodita

podaje se svemiru

az értelem szakadékában

bolyongó fény

keresi a semmi földjét

könnycseppünkkel

választjuk szét

szivárvánnyá

az örökös

káprázatban elménkkel

szelídítjük a fényéveket

a fénynél fényesebb

fényességek pedig

fekete lyukként örvénylenek

fejünk felett

szűz aphrodité

magát adja át az űrnek