Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tiganj, Dijana: Suhancnak (Dječaku Magyar nyelven)

Tiganj, Dijana portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Dječaku (Szerb)

Misliš da je lako, 
mili moj dječače, 
voljeti ženu isprljanu prošlošću,
bičevanu lažima,
graditi snove na izgubljenim nadama,
izigranim  osjećanjima,
neispunjenim obećanjima?
 
Da li su dovoljno snažne 
tvoje mlade ruke 
da zagrle sva moja razočarenja,
sve porušene ideale,
umrljanu maštu,
da obrgle sve napukle komadiće mene? 
 
Mogu li tvoje mlade godine
da podnesu moje iskustvo,
sarkazam,
nepovjerenje prema tebi , svijetu,
da shvate moje moju hladnoću,
moj nagli muk u sred rečenice,
odmahivanje rukom 
I " Nema veze..."
onda kad ima veze...
Itekako ima veze... 
I dok pucaju šavovi kojima me spajaš?
 
Samo mi reci,
moj čupavi dječače,
da li ćeš svojim osmjehom
zaliječiti sve rane 
i natjerati me da vjerujem 
da je to ljubav,
da pojma nemaju godine moje 
i da nikad nijesam voljela ovako ?
 
Na kraju...
Ne, nema kraja.
Jer nema ni početka...
Mi smo još uvijek na predpočetku.
A ja sanjam,
mili moj mladiću,
odgovore tvoje 
i u maštanjima tragam za sjećanjem 
kako je to biti voljen..



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaautor

Suhancnak (Magyar)

Én kedves suhancom,
gondolod könnyű
a múlttal szennyezett,
hazugságokkal korbácsolt nőt szeretni,
álmokat elveszített hitre,
kijátszott érzelmekre,
teljesítetlen ígéretekre építeni?
 
Fiatal karjaid
elég erősek-e ahhoz,
hogy csalódásaimat,
lerombolt eszményképeimet,
bemocskolt képzeletemet átkarolják,
töredezett énemet körülfonják?
 
Ifjúságod képes-e
tapasztalataimat, gúnyos mívoltomat,
írántad, világgal
szemben tanúsított kétkedésemet elviselni,
ridegségemet,
hirtelen félbeszakadt mondataimat,
kézlegyintéseimet  
És „Dőreség...”
mikor nem is dőreség...
Mikor semmiképp sem dőreség...
És rám szabott varrataid szakadnak, megérteni?
 
Modd csak,
kedves kócos suhancom,
mosolyoddal
sérüléseimet begyógyítod-e
és rám kényszeríted-e a hitet
ez szerelem,
és az eddig átéltek semmisek
és így még soha nem szerettem?
 
A végén...
Nem, nincs vég.
Mert kezdet sincs...
Mi még mindig kezdetek előttiek vagyunk.
De álmodozok,
kedves ifjúm,
válaszaidról
és képzeletemmel emlékeimet kutatom
milyen is mikor szeretnek...



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap