Tiganj, Dijana: Kažu – možda je to samo navika

Tiganj, Dijana

Kažu – možda je to samo navika (Szerb)

Kažu

Možda je to samo navika

To što osjećam tvoju blizinu

Udaljenu tačno 218 kilometara

Zračnom linijom

Ili nešto više kopnom.

Što gubim dah dok tražimo

Pravu riječ na različitim jezicima

(a zapravo istim)

Da prećutimo istinu koja stoji iza nje.

Što se razumijemo

Dok iznosimo nepremostive jezičke razlike

I rapravljamo se

Je li "volin" ili "volim"

I što vri krv u venama dok naslućujemo

Odgovor onog drugog.

Kažu

To je samo zabluda

Što prećutimo muzikom i

sa par bezveznih, crno-bijelih fotografija

Sve ono što nemamo hrabrosti

Za reć'

Jer tu su sve te barijere.
Kilometri.

Istorija.
Povijest.

Istine i laži o vjekovima mrtvim i

Ostale razlike koje se pružaju

Između nas

Kao plavetnilo mora

I vrhovi Loveća.

Hvatajući se kao davljenici

za slamku

Za jedinu stvar koja nas spaja.

Kažu

To će proći...

Pohlepna želja magli vid i počinjemo da im vjerujemo.

Suviše razlika između dva tijela

Koja se nikada nijesu dotakla,

Dok noćima u mislima

Prožimaju se i postaju jedno.

I kako objasniti takvima

Da razlike ne postoje

Sve dok se po otkucajima srca

Različitih jezika

Savršeno razumijemo...

Feltöltő	Fehér Illés
Az idézet forrása	http://www.insp.rs/2017/10/dijana-tiganj-kazu-mozda-je-to-samo.html

Mondják – talán ez csak szokás (Magyar)

Mondják
Talán ez csak szokás
Mert légvonalban
Pontosan 218 kilóméterről
Vagy szárazföldön valamennyivel többről
Érzem közelléted
Mert míg a megfelelő kifejzéseket más-más nyelven
(tulajdonképpen ugyan azon)
Keressük eláll a lélegzetem
És a mögötte rejlő igazságot elhallgatjuk.
Mert megértjük egymást
Míg az áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk
És vitatkozunk
„Szeretlek-e” vagy „széretlek”
És míg várjuk a másik válaszát
ereinkben forr a vér.

Mondják
Egyszerű tévedés
Az hogy zenével és
néhány jelentéktelen fekete-fehér fényképpel
Elhallgatjuk minazt amit
A korlátok
Miatt nem merünk kimondani.
Kilóméterek.
Történelem.
Hagyományok.
A tengernyi kékként
És Lovćen csúcsaként
közöttünk élő
Tények és koholmányok a régen halottakról
És az egyéb különbségek.
Fuldoklókként kapaszkodunk
a szalmaszálba
Az egyetlen dologba, ami összeköt bennünket.

Mondják
Elmúlik...
Kapzsi vágy csalja az érzékeket és neki kezdünk hinni.
A soha nem érintkezett két test
Között túl sok a különbség
De éjjel gondolatban
Egybe forrnak.
És az ilyeneknek hogyan megmagyarázni
Mindaddig míg szívverésük
Bár különböző nyelveken
Tökéletesen értik egymást
Különbségek nem léteznek...

Fehér Illés

Feltöltő	Fehér Illés
Az idézet forrása	https://feherilles.blogspot.rs/