Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Vasić Donojan, Marija: Krevet samoubica

Vasić Donojan, Marija portréja

Krevet samoubica (Szerb)

Ostavio sam te  da spavaš gde se tajni svet lopta kao zmija sa sopstvenim repom u ustima, i kotrlja nazad u prošlost. I prešao sam zbog toga tri države. Lirski konji su držeći trepave glave kraljevski visoko ležali ranjeni na stomacima.

            koračaj svetom

            u oklopu sa isukanim mačem

            ništa ne možeš videti sa

            prozora automobila

            još manje sa aviona ili meseca

            siđi odatle

Dovikivali su glasovi nežne građe, crni sako sa dvostrukim kopčanjem i prsluk koji je na vratu otkrivao ivicu debele i veoma prljave potkošulje. Ostavio sam te da spavaš dok se ne uspneš ponovo do sistema znanja transcendentalnog idealizma i počneš opet dobro da misliš o meni. U samom znanju – budući da ja znam – jeste ono objektivno i subjektivno tako sjedinjeno da se ne može reći kojemu od oboma pripada prvenstveno.



FeltöltőFehér Illés
KiadóKnjiževna omladina Srbije Beograd
Az idézet forrásaNevine godine
Könyvoldal (tól–ig)8. strana
Megjelenés ideje

Az öngyilkos ágy (Magyar)

Szenderegni ott hagytalak ahol a titokzatos világ farkát szájával tartó kígyóként önmagával labdázik és a múltba pörög. Ezért három államot szeltem át. Királyi magasba tartva reszkető sörényüket a költészet paripái hasukon sebesülve feküdtek.

             a világban

            kivont karddal páncélingben haladj

            semmit sem láthatsz

            a busz ablakából

            még kevesebbet a repülőről vagy a holdról

            jöjj le onnan

Gyöngéd hangok szólítgatták egymást, a kétsoros kapcsokkal díszített fekete zakó és a  mellény melyek a gallérnál felfedték a vastag koszos alsóing szélét. Aludhatsz míg újra fel nem érsz a transzcendentális felismerés tudás-szintjére és bennem ismét a jót meg nem látod. Magában a tudásban – ezt én tudom – összeforr a valóság és a képzelet és lehetetlen eldönteni, melyiket lehet előnyben részesíteni.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap