Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Vasić Donojan, Marija: Rukopis tajne

Vasić Donojan, Marija portréja

Rukopis tajne (Szerb)

 

            prvo slovo faustovo

            drugo slovo don žuanovo

            treće slovo ahasferovo

 

kome se moliš u pustom uglu hrama

za kapijom zatvorenom otvori oči i vidi

da bog tvoj nije s tobom

spasenje gde je spas

učitelj naš s veseljem uze okov stvaranja

i zalanči se s nama zauvek

            a zov je ovaj

            iziđi iz maštanja svojih okani se cveća i leta

            šta zato ako ti se odelo uprlja i pokida

            siđi i stani u teškoj trudbi i znoju lica

 

sva oporost i nesklad moga života topi se u

slatkom blagoglasu a moje počitanje

širi krila poput vedre ptice u letu prekomorskom

šapnuo sam ti u uvo da

ni živa duša neće znati za ovo naše hodočašće

tvoj će smešak nemo priteći mojoj pesmi

            a ljubav je ovo

            jao veče silazi nevenčano na obalu

            galebovi se letom vraćaju u gnezda

ti vodiš moj duh prema ključevima svetlosti

 

svoj čamac moram otisnuti na put daleki

sporo prolaze sati na obali

oče moj gubi se tvoj lik

oče moj tako mi nemom trebaš sa

teretom izbledelog cveća ja čekam i oklevam

oče moj javi se kao poslednji odsjaj sunca

            a sreća je ovo

smejemo se zajedno u bistroj struji razuma

u pustoj peščari mrtvih običaja krenuo je šapat

da ćemo odjedriti u čamcu

samo ti i ja



FeltöltőFehér Illés
KiadóKnjiževna omladina Srbije Beograd
Az idézet forrásaNevine godine
Könyvoldal (tól–ig)20. strana
Megjelenés ideje

A titok kézirata (Magyar)

           

            az első betű fausté

            a második don juané

            a harmadik ahasverusé

 

zárt ajtók mögött az imaház elhagyott sarkában

kinek imádkozol nyisd ki szemed és lásd

istened nincs veled

a megváltás a menedék

tanárunk boldogan akasztotta ránk az alkotás béklyóit

s örökre hozzáláncolt

            a hívó szó ez

            bújj ki álomvilágodból hagyd a virágot a nyarat

            mit neked ha ruhád piszkos vagy szakadt

            gyere állj munkába homlokod verejtékébe

 

életem minden keserűsége, esetlensége elolvad

a hangok lágyságától képzeletem

tengeren túli tájakra vidám madárként száll

füledbe súgtam

zarándoklásunkról senki halandó nem fog tudni

mosolyod némán csatlakozik énekemhez

            a szerelem ez

            jaj az est eskü nélkül telepszik a partra

            a sirályok fészkükbe vonulnak

lelkemet a fény kulcsaihoz vezeted

 

csónakomat hosszú útra engedem

a parton lassan múlnak a percek

apám alakod halványul

apám így némán a kifakult

virágok terhével kellesz tétován várakozok

apám utolsó napsugárként jelentkezz

            a boldogság ez

az értelem tiszta sodrásában együtt nevetünk

a holt szokások sivatagából indult a suttogás

csónakba szállunk elindulunk

csak mi ketten



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap