Vasić Donojan, Marija: glossza mária ellen (glosa protiv marije Magyar nyelven)

kako rekosmo protiv marije protiv

njenih vlasi njenih ruku i njenih usana

            marija magna magdalena

            izašla iz prostora kužnih

            ćutanjem tresući večnost

            asocijacija na majku terezu

blagoslov nek padne na razbijeni život

i da bi nastala

radost tamo gde nema povoda

čuvao sam stvari strahotnog rigajućeg zmaja

ali navedoh na njega san izgovarajući nad njime

korisno ime svoga oca našeg namesnika i carice majke

o moju haljinu slave koju sam nekad nosio i moj plašt

vezan bez greške izvršitelja dela njegovih

isplela je svoje vlasi

ćutanjem  marija magna magdalena

brzi konji nas nose putem između topola

i slika cara nad carevima beše predstavljena svuda

ribari su nad rekama posedali za praznik

čudna se pesma talasa u nama

a glasi ovako: imam cipelice od mišje pice

            i iste takve rukavice

ko sam ja sledbenik što igra nad veličanstvom

opasan put je i težak a ja za takvo putovanje mlad

već njene ruke se spustiše naniže u

istočni egipat

ćutanjem izašla iz prostora kužnih

bio sam carev sin i služio njihovom kralju

i zaboravio sam na perlu po koju su me poslali

roditelji moji

česte promene vremena bile su teško podnošljive

a njene duge usne dovoljno daleke za poljubac

kosmos je buncao đavoljim jezikom

o zano sam da će početi da govori i uhom

velikim lovio zvuke njene prgave pesme

i zaogrnuo se

ćutanjem  ćutanjem tresući večnost

baš su je prokleli onog dana kada je

ismejana maslačkom na zaboravljenim padinama

rasporila svoj trbuh i nadzemaljske ruke

čekajući oproštaj i raspitujući se za njega

a zlatno doba bronzano doba gvozdeno doba

            doba magije

kada su besovi igrali u meni ličio sam sebi na

anđela

o strašno je pomisliti da će se spominjati ono

            što sam zaboravio

vičem molitvu za svaki slučaj nedeljama

i spasi nas od galaktičkog ćutanja

ćutanjem  asocijacija na majku terezu

ahogy mondtuk mária ellen hajfürtjei

ellen kezei ellen és ajkai ellen

            mária szent magdaléna

            a gúzsbakötött térből hallgatással tört ki

            hallgatással rázta meg az öröklétet

            teréz-anyára emlékeztetett

szenteltessék meg az élet az összeroncsolt

és hogy ott is öröm fakadjon

ahol nincs rá semmi ok

a félelmetes böfögő sárkány holmiját őriztem

de álomba bugyoláltam hivatalnokunk apám

majd a császárnő édesanyjának nevét suttogva

és szólva az egykor hordott hírnevet hozó  ruhámról

a tökéletesen szőtt palástomról saját fonalát

tanaik végrehajtója

mária szent magdaléna hallgatással fonta

vágtató lovak hátán haldunk a nyárfák között

mindenütt a császárok császára képét hirdetik

a halászok a folyópraton ünnepre várva gyülekeznek

furcsa dallam hullámzott

így hangzott: cipőm is kesztyűm is

            egérpunciból készült

ki vagyok követő aki a hatalmassal játszadozik

nehéz és veszélyes ez az út s én oly fiatal utas vagyok

kezei már mélyre hatoltak

keletegyiptomba

a gúzsbakötött térből hallgatással tört ki

a császár fia voltam királyukat szolgáltam

és megfeledkeztem a gyöngyről amiért szüleim

küldtek

a sűrű időváltozások nehezen voltak elviselhtők

és hosszú ajakai a csóktól oly távoliak

a kozmosz a sátán nyelvén dadogott

ó tudtam egyszer beszélni kezd feszülten

figyelve fogtam fel szemérmetlen verseinek üzeneteit

hallgatásba

burkolózott hallgatással rázta meg az öröklétet

épp azon a napon átkozták el mikor

kigúnyoltan az elfeledett lankán pitypanggal

hasította fel hasát és a földfeletti karok

megbocsátásra vártak utána érdeklődtek

a bronzkor a vaskor a varázskor

            aranykorában

amikor düh táncolt bennem önmagamat angyalhoz

hasonlítottam

elkeserítő a gondolat azt fogják emlegetni

            amit elfeledtem

mindenesetre vasárnaponként hangosan fohászkodom

ments meg minket a galaktikus hallgatástól

hallgatással teréz anyára emlékeztetett