Vujičić, Milenko: Esőkeret (Ram za kišu Magyar nyelven)

Pijem umorne jesenje kiše,

prevrćem noćno nebo,

taj veliki krčag.

Izlazim iz sebe,

ko rijeka iz brijega,

darujući riječ vrelu,

ramenu noći

i jesenje kiše

i ništa više.

Jesen hoće samoće.

Fáradt őszi esővel oltom szomjam,

azt a hatalmas korsót

az éjszínű eget pörgetem.

Mint patak a hegyoldalból

kilépek önmagamból

a forrásnak igét

vállaknak éjt

és őszi esőt ajándékozva,

és nincs tovább.

Magányos az ősz.