Zubac, Pero: Spiram te sa kože

Spiram te sa kože,
Sa minulih leta,
Miris hladnog limuna,
Zelen martovski prhut,
Iskašljavam te,
Talog ispod jezika,
Vreo šljunak u krvi,
Ljuštim te sa nokata
Oštrim nožem kajačem
Nema te, nema te,
Nema te.
Reči te se odriču i
u laž me ušuškuju,
Nisi postojala
sem u pesmama, nisi
postojala ni toliko
da bi se pomirili
sa iščeznućem,
Istresam te iz džepova
starih košulja,
Stružem te okom
sa fotografija
Stresam te sa kose,
Davni prosinački sneg,
Proklinjem pesme
u kojima stanuješ,
jedeš, spavaš, umivaš se,
Sve bih ti oprostio
samo da te ima,
Da ima krvi u tebi.
Srce od najfinijeg drveta
izvajao bih i pod rebra
ti ga sakrio,
More bih ti u san
donosio.
Vetrovi bi ti bili pokorni,
Kišama bih te uspavljivao,
Samo da te ima
imalo izvan reči,
Samo da postojiš.
Kako ćeš i ovu
Molitvu čitati
Ako te nema
Ako uporno tvrdiš
Da te nema,
Da sam te
izmislio.

Moslak a bőrömről,
Az elmúlt nyarakról,
Hűs cirom illata,
Márciusi zöld porszemcsék,
Kiköhöglek,
Üledék a nyelv alatt,
Forró salak a vérben,
Körmeimről hámozlak
Éles késsel szabdalom
Nem vagy, nem vagy,
Nem vagy.
Megtagadnak a szavak és
hazugságba kényszerítenek,
Csak a versekben
léteztél, még annyira
sem léteztél
hogy az elmúlással
megbékéljünk,
Kirázlak az elnyűtt
ingek zsebeiből,
A fényképekről
szemeimmel vakarlak
Hajamból rázlak,
Régi decemberi hó,
Átkozom a verseket
melyekben élsz,
étkezel, alszol, mosakodsz,
Mindent megbocsátanék
ha lennél,
Ha csörgedezne benned a vér.
Nemes fából faragnám ki
a szívet és bordáid
alá rejteném,
Álmaidba a tengert
csempészném.
A szelek hozzád simulnának,
Esőcseppekkel altatnálak,
Csak ha a szavakon
túl is lennél,
Csak ha léteznél.
Hogyan fogod
Ezt a fohászt is olvasni
Ha nem vagy
Ha makacsul hajtogatod
Hogy nem vagy,
Hogy csak
kitaláltalak.