Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bešić, Alen: Podne

 Bešić, Alen portréja

Podne (Szerb)

Paziš kome se pričaš i ko te svjedoči. Jer, sa
svakom riječju što promine u druge manje te
ima. Slutiš kako se, u tami hladnih odaja, lјušte
slova zaboravlјenog lјetopisa. Pohranjuješ slike
kao sjeme egzotičnog bilјa, čekajući strplјivo 
iz herbarijuma da prolista. Utvarno sam, ispijaš
orošenu čašu rizlinga, i pomišlјaš da prava poezija
vjerovatno prebiva u jednostavnosti koju nikako da
dosegneš: u nasušnoj očiglednosti kriške hlјeba na stolu,
očaravajućoj običnosti zdjele maslina, neporecivoj toplini
kamene klupe na koju polažeš dlan. Odjednom –
podne. I zaista, kako ne zavidjeti oku na čistoj
blagovijesti, na plavetnilu što rezbari konture zvonika
u kom se opet sabira tišina? Jato golubova poput
crnog sazviježđa u divlјoj spirali odmiče van
pogleda, svijesti, pamćenja. I jedan se srebrni balon,
ispušten od straha, otiskuje niz agoniju odjeka.
Bezglasna, podrhtava sjenka sunčanog sata.



FeltöltőFehér Illés
KiadóJU “Ratkovićeve večeri poezije” Bijelo Polje
Az idézet forrásaHronika sitnica
Könyvoldal (tól–ig)53.
Megjelenés ideje

Dél (Magyar)

Arra figyelsz, kinek mesélsz és ki tanúsít. Mert
minden másokba veszett szóval kevesebb
vagy. Sejted, a rideg terem mélyén, az elfeledett
évkönyvről hogyan peregnek a betűk. A növénygyűjteményben
türelmesen virágzásra váró forró égövi magként
tárolod a képeket. Kísértetiesen egyedül iszod
az izzadt pohárból a rizlinget és arra gondolsz, az igazi
költészet valószínű az általad el nem érhető egyszerűségben
rejlik: az elemi valóságban kenyérszeletek  az asztalon,
a csodás megszokottban olajbogyóval tele tálak, a vitathatatlan
melegben kőpadok, melyekre tenyerelsz. Egyszerre –
dél. És valóban, irigylésre méltó a szem ott, azon
a tisztáson, a harang kötvonalait véső kékségen,
melyben ismét a csönd halmozódik? A galambseregek
fekete csillagképekként vad csigavonalban tűnnek el
a tekintet, a tudat, az emlékezet elől. És egy félszből elengedett
ezüstléggömb a visszhang halálküzdelme mentén halad.
A napóra nesztelen, remegő árnyéka.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap