Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Miloradović, Petar: Putem

 Miloradović, Petar portréja

Putem (Szerb)

Otišli smo nekim putem
uz jutarnju svetlost
koja je izduživala senku oca.

Razilazio se negativ i stvarni lik,
ako se o senkama na taj način može govoriti.

Nekoliko trenutaka je to trajalo
a onda je senka nestala,
ugasila se, povukla u telo.

Išli smo istim putem još neko vreme.

Narandžaste uniforme radnika
koji popravljaju put
iako blede, bile su najjača boja na horizontu.

Videli smo polomljene krošnje jabuka,
srušen brest;
prazna gnezda.

Pričali smo o rečnom toku,
o mešanju i uzbudljivosti postojanja,
vodi koja nekud odlazi…

individualnosti kao jedinoj meri;
o vrednosti pojedinačnih napora;
dobroti; jednom.

Razišli smo se.

Sveži asfalt u rupama hladio se,
i krunio na ivicama tih rupa…

Kada sam se okrenuo
a on zamicao na krivini,
dok je odlazio,
prisetio sam se:
moj otac nije video more…

Imao je pojednostavljene i svedene boje života…
konture, praznine…
Pitao sam se:
ali šta je to ,,moj otac“?



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://strane.ba/petar-miloradovic-poezija/

Úton (Magyar)

Úton voltunk, apám árnyékát
hosszúra nyújtó
reggeli fényben gyalogoltunk.
 
A valós alaktól különvált a negatív,
ha egyáltalán lehet így az árnyakról beszélni.
 
Pillanat volt ez csupán,
eltűnt az árny,
nyoma veszett, visszatért a testbe.
 
Valameddig még azon az úton mentünk.
 
Az útépítők sárga egyeruhája
már halványabb,
de a horizonton a legélénkebb szín volt.
 
Láttunk tört almafakoronát,
kidöntött szilt;
üres fészkeket.
 
Beszéltünk a folyó sodrásáról,
a kavargó, lenyűgöző létről,
a valahová hömpölygő vízről...
 
az egyéniségről mint egyedüli mércéről;
az egyéni erőfeszítések értékéről;
a jóságról; egyszer.
 
Elváltunk.
 
A lukakaban friss aszfalt száradt,
koronát alkotott a lukak szélén...
 
Mire megfordultam,
már tűnőben volt a kanyarban,
míg távozott,
eszembe jutott:
apám tengert nem látott...
 
Az élet egyszerű, visszafogott színeit
ismerte...
körvonalakat, ürességeket...
Magamtól kérdem:
de mit is jelent az „én apám“?



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap