Lagerkvist, Pär: Rettegés - örökségrészem (Ångest, ångest är min arvedel Magyar nyelven)

Ångest , ångest är min arvedel,
min strupes sår,
mitt hjärtas skri i världen.
Nu styvnar löddrig sky
i nattens grova hand,
nu stiga skogarna
och stela höjder
så kargt mot himmelens
förkrympta valv.
Hur hårt är allt,
hur stelnat, svart och stilla!

Jag famlar kring i detta dunkla rum,
jag känner klippans vassa kant mot mina fingrar,
jag river mina uppåtsträckta händer
till blods mot molnens frusna trasor.

Ack, mina naglar sliter jag från fingrarna,
mina händer river jag såriga, ömma
mot berg och mörknad skog,
mot himlens svarta järn
och mot den kalla jorden!

Rettegés, rettegés az örökségi részem,
seb a torkomban,
szívem sikolya a világban.
Most megmered a tajtékzó felhő
az éjszaka kemény markában,
most felemelkedik az erdő,
meredezik magasban,
zordan fel az egekig
leszűkítve az égboltozatot.
Milyen kemény is itt minden,
merev, fekete és mozdulatlan!

Tapogatózva járok a homályos szobában,
ujjaimon érzem a szikla érdes peremét,
felemelt karom véresre marja
a fagyott felhők cafatos ruhája.

Jaj, minden körmöm letöröm, kezeim
csak vérző sebek, fájón kapaszkodnak
felfelé a hegyen akárcsak
a sötét erdő kapaszkodik fel a fekete égbe
és a rideg földbe.