Stiernhielm, Georg: Herkules (részlet) (Hercule (detalj / linjer 464-489) Magyar nyelven)

Tänck ock, HERCULE, på dijn ätt, och adelig härkomst.
Mången af ned-trädd root, och oachtande fnöskote stubbar,
Sprijter här ut, skiuter op, får löf, och kommer i blomma;
Mången af fattigt blod, utkommen ur taak-löse kåtor,
Stijger alt op åt, och op, genom Dygd och berömlige dater,
Till det ypperste måål, utaf heder, och adelig högheet.
Fins der emot och den, som högt opp i rijke palatzer,
Boren i silkes säng, af Gud wälsignat i waggan,
Fiärran af heden-höös, weet leda sin Adel och Ahner;
Men: det klagligit är, Så nyttiar sin Adel och Ahner,
At han i ställe för roos, för prijs, för Heder och Ähra,
Gagnar sig håån, och spott, och alsom-största wahn-ähra.
Lijdes af ingen Man; men af alle begabbas och hatas,
Allom en öfwerlast, och Jorden een afrapi-börda.
Icke så du, min Son: dijn plicht du tager å wahra,
Wetandes att en Man sijne Fädgars Titlar och Ahner,
Håller i wärdigt prijs, och i ing'handa måtto befläckiar,
Inte benögd med dätt, at de hafwa bracht dig i liuset,
Utan att du samme lius, med dit lius widgar och ökar.
Såsom een Lampa sin Eld förkofrar och lyser i mörkre,
Alt medan hon sin spädsl och näring niuter af Olio;
Så will och Adels stånd med öfning af Adlige Dygder,
Hållas uti sin glantz: Tryter här af Dygdenes olio;
Släckt blifwer Adels-glantz; och Lampan hon tynes i mörker.
Snöd är en Ädelman, den sielf-sijne Dygder ey adla,
Snöd är en Ädelman, den Moors-qwedet adlar allena.

Herkules, el ne feledd nemes ős véred s a te törzsed!
Hej, de sok az, ki tiport gyökerek, göcsörült-suta, taplós
rönkök közt sarjad, s nekilombosul és kivirágzik.
Hej, de sok az, ki szegény sorból, zsúpos kalyibából
lép, ki előrehalad és híres tettel, nagy erényben
feltör egész a nemes méltóságig s becsülésig.
Lelhetsz ám olyat is, ki nemes, csuda-dús palotában,
drága selyemnyoszolyán születik, már bölcseje áldott,
s nemzetes ősöket ős-titkos múltakba követhet, -
s nemzetes ősöket ő, panaszolni való, csak elárul:
tisztesség, hírnév s érdem becsületje helyett csak
gúny jár néki, csúfos szégyennek szégyene sújtja,
senki nem állhatja, s nevetik csak, gyűlölik őt mind,
bárhol is ő a fölös, teher ő s pöcegödre a földnek!
Így ne tegyél te, fiam! Vidd teljesülésbe kötelmed,
tudván, hogy ha atyák címeit s eleid becsülését
méltóképp akarod meg is őrzeni, szűz-makulátlan:
nem lehet akkor elég neked az, hogy a fénybe emeltek,
fényüket önfényed terjessze, növelje örökkön.
Mert amiképp a tüzét a sötétbe ragyogva a lámpás
úgy lobbantja, hogy új olajat szippant a kanóccal,
úgy a nemesség is nemes ősi erényt gyakorolván
tartsa meg önfényét. Ki ne fogyjon erény olajából,
mert nemes ős-tüze vész, s lámpása kihuny a sötétben.
Rongy nemesúr az, akit nem erénye hivat nemesúrnak,
rongy nemesúr az, akit csak a gőgje hivat nemesúrnak.