This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

The page of Gorkij, Maxim, Hungarian biography

Image of Gorkij, Maxim
Gorkij, Maxim
(Горький, Максим)
(1868–1936)
 

Biography

A Maxim Gorkij írói álnév, eredeti neve: Alekszej Makszimovics Peskov.
Nyizsnyij-Novgorod (ma: Gorkij), 1868. márc. 16., + Gorki, 1936. jún. 18.
Kispolgári család árvája, nagyapja házában él 11 éves koráig, ekkor elkezdi „egyetemeit”: a maga embere akar lenni, vándorlásaiban egyre mélyebbre kerül a szegénység alvilágában: csavargók közt él, öngyilkossági kísérletet tesz. Hajósinas, péklegény és rakodómunkás, ekkor kezdődik tüdőbetegsége. Munkásszármazása később azonban előny lesz. „Az első „proletár”, aki a „polgári” irodalomba nem csak bejutott, de ott nagy karriert is csinált.” (Szerb Antal) A nyomorúság esztendei egyben a lankadatlan tanulás és olvasás mámoros esztendei is, önéletrajzi regényhármasa szól erről az időszakáról. 1889-ben a cári rendőrség letartóztatja, mert kapcsolatba kerül a narodnyikokkal, ettől kezdve figyelik. Ekkor már ír, majd a haladó írókat tömörítő Znanyije Kiadó vezetője. Az 1905-ös forradalomban való részvétele miatt ismét letartóztatják, a világközvélemény nyomására szabadul ki. 1905-től 1917-ig tagja a bolsevik pártnak, megismerkedik Leninnel. 1906 elejétől az USA-ban pártmegbízatásokat teljesít, ősztől Capriba költözik, 1913-ban térhet haza, bolsevik napilapok munkatársa lesz, 1915-ben saját háborúellenes folyóiratot alapít (Letopisz). Az Októberi Forradalom idején és a polgárháború éveiben művészként elhallgat. 1918–20 között aktívan tevékenykedve igyekszik javítani művésztársai életkörülményein. Megalapítja a kisebb csoportosulások helyébe lépő Szovjet Írószövetséget, amelynek haláláig az elnöke. Szervezi a vitákat és a fiatal írók oktatását. Kiújuló tüdőbetegsége miatt 1921-ben Lenin tanácsára külföldre (Németország, Csehszlovákia) utazik gyógykezelés céljából, és hogy Nyugaton képviselje a szovjet irodalom eszméit. Majd visszamegy Capriba, később Sorrentóban (Olaszország) telepedik le. Kezdeti politikai ingadozásait (írt mensevik lapba is, eleinte nem hisz a forradalomban) lassan leküzdi, a szovjethatalom mellé áll, de a politikától igyekszik távol tartani magát, külföldről figyeli a hazai kulturális életet. 1931-ben végleg visszatér a Szovjetunióba. Élete utolsó szakaszában publicisztikájában fellép a fasizmus és a fenyegető háború ellen. Sztálin nem engedi ki többé az országból. Egyszerre ünnepelt író és fogoly, tulajdonképpen házi őrizetben tartják. Máig tisztázatlan körülmények között hal meg.
Vele kezdődik a szocialista realizmus. Később kritikai realistának nevezi magát. Tőle származik a szocialista realizmus kifejezés is. Tolsztoj pártfogoltja, Csehov jó barátja. Sokat tanul az előző nemzedék európai romantikájától és a naturalizmustól is, néhány, gondosan csiszolt remekmívű lírai költeménnyel a szimbolistáknak is rokona. Ritkán megszólaló költészete sajátosan szép példája a forradalom útját megtaláló szimbolizmusnak. Korai művei a romantika jegyében születnek, majd ezt túllépve művészetén nyomot hagy a naturalizmus, de mindvégig megőrzi választékosságát. Ő is az állóvizet ábrázolja, de Csehov mélabújától különbözően, indulatokkal teljes, színpompás, mozgalmas történetekben. Szépprózája mellett drámasorozata is jelentős, közülük nem egy klasszikussá vált. Századunk nagy irodalomesztétái és irodalomszervezői közé tartozik: írói arcképei, Leninnel és Csehovval folytatott irodalmi levelezése korunk irodalomelméletének nélkülözhetetlen dokumentumai.
Anthology ::
Literature ::
Translation ::

minimap