Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vajda János oldala, Magyar életrajz

Vajda János portréja
Vajda János
(1827–1897)

Életrajz

Vajda Jánost úgy tartja számon líratörténetünk, mint az Arany János és Ady Endre közötti átmenet nagyságát; ez a köztesség határozta meg értékelését és utóéletét, hiszen senki nem tagadja jelentőségét, de minden elemző az Adyt megelőlegezőt, sőt az első szimbolistát látja benne.
A "legvígabb világgyűlölő" költőnek keserű sors, nehéz életút és sajátos - hol ingerültségre, hol borongásra hajló - alkata formálta keserű életérzését, illetve sötét tónusú költészetét. Ennek egyik legmeghatározóbb motívuma a szerencsétlen Gina-szerelem, amely azután máig ismert, jelentős versek ihletője lett (Gina emléke; Sirámok; Húsz év múlva). Vajda mindeközben egyre magányosabbá válik az irodalmi életben, magára haragítja kritikáival a színész-világot, és Bécsbe költözésével még a hazafiatlanság vádját is kihívja maga ellen, holott ő megpróbálja izzó hazaszeretetét és a modernség eszméjét összhangba hozni (Lenni vagy nem lenni; Luzitán dal). A lapszerkesztés mellett verses regények írásával is próbálkozik (Alfréd regénye; Találkozások stb.), és élete utolsó két évtizedében sorra megalkotja híressé vált verseit (A vaáli erdőben; Harminc év után stb.), amelyeket a kor divatos szubjektivizmusa és a pozitivizmus nyomán hódító objektivizmus egyszerre jellemez, ennek már-már programos megvalósulása a Végtelenség című hatalmas monológja. Költészete voltaképpen e két szélsőség között inog: a belső késztetés és a kívülről meghatározott egyidejű vonzása hozza létre nagy verseit. Ezért vállalja a romantika örökségét, amelyet azután a józan értelem tényével világít át, miközben kételyeit és keserűségeit fogalmazza meg. Ugyanilyen kettősség jellemzi világnézetét is, amelyet átfűt az istenhit örökkévalóság-meggyőződése és a materializmus néhány tétele - ebből épül föl természet-metaforája, látomásossága, mindent elborító, önálló életre kelő lírai atmoszférikussága, illetve korai szimbolizmusa (A Kárhozat helyén; Vége van; Kísérletek; Nádas tavon; Az üstökös; Tünemények stb.).
Legeza Ilona írása
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap