Nyitólap

Az irodalmi utazás megkezdéséhez kattintson a MÁTRIXra!

A Magyarul Bábelben magyar ill. idegennyelvű művek, műrészletek fordításait gyűjti egybe. A magyarra fordított világirodalom, és a magyar klasszikus, modern kortárs művek idegen nyelvű fordításaiból kap ízelítőt kedves látogató.

Ez a web2 portál a Babel Web Antológia testvéroldala. Professzionális szerkesztők segítségével lehetőséget kínál arra, hogy a felhasználók e kereteken belül (saját vagy tisztázott jogú) műveket, illetve (saját vagy tisztázott jogú) műfordításokat tölthessenek fel.

Olvasson bele válogatásunkba, és töltse föl az ön által kedvelt műveket, illetve fordításokat, vagy már fent lévő művek új fordításait - de tartsa mindig tiszteletben a szerzői jogokat!

Mistr Dýně (Cseh)

Jak dýně
na sluncem vyhřáté hlíně,
tak rozvaluje se hloupý –
hoví si ve své hlouposti
a zraje

(II)

Jak dýně
na sluncem vyhřáté hlíně,
tak rozvaluje se moudrý –

Wernisch, Ivan

Tök-mester (Magyar)

Mint tök
a nap hevítette földön,
úgy henyél az ostoba -
ostobaságával telve
érik

(II)

Mint tök a nap hevítette földön,
úgy henyél a bölcs -
bölcsességével telve

Schreier, Angéla

Pradávna (Szlovák)

1
Som Alfa.
V pradávnych smútkoch sa kúpe moje telo, zranené hviezdy odchádzajú,
spánok len posledným článkom prsta pohladká mop tvár;
obrazy bez myšlienok, myšlienky bez obrazov. BOLÍŠ.
Som matka matky. Som dcéra dcéry. Spomienka na spomienku, o ktorej nevieme.

2

[…]

Haugová, Mila

Ősidők (Magyar)

1
Alfa vagyok.
Testem ősi
szomorúságban fürdőzik,
tovatűnnek
a megsebzett csillagok,
az álom csak
ujjhegyével simogatja
arcomat,
gondolattalan képek,
képtelen gondolatok.
FÁJSZ.

Csehy Zoltán

Ars poetica (Lengyel)

Zawsze tęskniłem do formy bardziej pojemnej,
która nie byłaby zanadto poezją ani zanadto prozą
i pozwoliłaby się porozumieć nie narażając nikogo,
autora ni czytelnika, na męki wyższego rzędu.

W samej istocie poezji jest coś nieprzystojnego:
powstaje z nas rzecz, o której nie wie

[…]

Miłosz, Czesław

Ars poetica (Magyar)

Mindig tágas, laza formákra vágytam,
ne legyen túl költészet, se túl próza,
a megértést szolgálja, senkit se téve ki,
se szerzőt, se olvasót, fennköltebb gyötrelemnek.

A költészet mélyén ott a szégyen:
fakad valami belőlünk, s nem tudtuk, hogy bennünk honol,
pislogunk, mintha tigris ugrott volna ki jobbkezünkből
s megállna fényben, farkával csapkodva oldalát.

[…]

Weöres Sándor