Holan, Vladimír: Emlékszel (Zda vzpomínáš… (Bez názvu) in Hungarian)

Zda vzpomínáš, ty kdysi ke mně přišlá
na nohou magie: jak nic nám nestačilo,
abychom všechna svoje objetí
na uzel vášně pevně zadrhli?...
Kdo z nás si všiml, že zatím bez ustání
most odstrkával oba břehy,
že souhlas lásky s násilím
už připravoval pro každého z obou
šálivou lžismrt, profoukané sliby,
zrcadla říčná spěchem obrazů
a celé dálky vzniklé přezíráním,
kde úlek dvakrát sám se rouhá na okraji?

Jen ruce Boha odloučeny jsou
tak obrovitým prostorem,
že sepjaty se zdají...

Emlékszel, hisz a mágia hozott
hozzám valamikor: nekünk semmi nem volt elég,
a szenvedély batyuját kötötte bogra
mindegyik ölelésünk...
Ki vette észre, hogy a híd
széttolta a két partot szüntelen,
hogy az erőszak és a szerelem összefogtak,
mindkettőnknek elkészítve már
a tetszhalált, a széljárta ígéreteket,
a folyók egymáson áttűnő tükörképeit,
a megvetésből feltorlódó távolságokat,
ahol a rémület is kétszer átkozódik a parton?

Csak Isten két keze
van egymástól oly irtóztatón távol,
mintha összekulcsolódna...