Stub, Ambrosius: Ária (Aria in Hungarian)

Jeg laver tynd Caffe:
Den sterke brænder Blodet,
Den sterke svekker Modet
Og giver Hierte-Vee;
Jeg laver tynd Caffe.
I Mandfolk! I, der skiønner
At bruge Sundheds Bønner,
I see jo meget let,
At min Maneer er ret;
Men vil Jurister sætte
Vor Meening her til rette,
O, sligt maae gierne skee!
Jeg laver tynd Caffe.
 
Jeg skienker tynd Caffe:
Den giver Sindet Kræfter,
Og fordrer ey derefter
Preservativ af Thee;
Jeg skienker tynd Caffe.
Har nogen Lyst af drikke,
Hans Hierte tynges ikke,
Hans muntre Sind er frie
Fra ald Melankolie.
I Sorgens Patienter!
Her findes det, I venter,
Her lærer I at lee;
Jeg skienker tynd Caffe.
 
Jeg drikker tynd Caffe,
Friemodig alle Dage,
Trods Grillers farlig Plage,
Trods Hierte-Klap og Vee
Af sterk og sort Caffe;
Det var da ey saa ilde,
At Medici de vilde
Engang foreenes om
At fælde denne Dom:
I Pigers hvide Arme
Bør ey den Karl faa Varme,
Der findes kold, som Snee,
Af sort og stærk Caffe.

Főzök híg feketét:
az erős az letörne,
a szívet teszi tönkre,
és felgyújtja a vért;
főzök híg feketét.
S kik imádkoztok egyre
egészségért epedve,
higgyétek el nekem,
hogy jó a módszerem.
Ó, bár a jogásznépség
átvenné ezt a mércét,
az volna ám a szép!
Főzök híg feketét.
 
Öntök híg feketét:
az ész kap így erőre,
s nem kéri már előre
a tea gyógyszerét;
öntök híg feketét.
S ha kinek kedve támad
hörpölni, azt a bánat
ettől nem sújtja le:
vidám marad szive.
A gond sok páciense
jókedvét itt keresse,
itt tud nevetni még –
öntök híg feketét.
 
Iszom híg feketét,
bátran, naponta, bárha
a szívem lüktet fájva,
s agyrémek láza tép –
ha jók a feketék.
Nem is volt az bizony rossz,
hogy sok nagyeszű orvos
hajdan megegyezett
és így Ítélkezett:
Lánykarban ne nyughasson,
meleget ott ne kapjon,
ki hideg, mint a jég,
mert ivott feketét.