Gernhardt, Robert: Adalékok a leghíresebb — olasz eredetű — versalakzat bírálatához (Materialien zu einer Kritik der bekanntesten Gedichtform italinischen Ursprungs in Hungarian)

Sonette find ich sowas von beschissen,

so eng, rigide, irgendwie nicht gut;

es macht mich ehrlich richtig krank zu wissen,

daß wer Sonette schreibt. Daß wer den Mut

hat, heute noch so 'n dumpfen Scheiß zu bauen;

allein der Fakt, daß so ein Typ das tut,

kann mir in echt den ganzen Tag versauen.

Ich hab da eine Sperre. Und die Wut

darüber, daß so 'n abgefuckter Kacker

mich mittels seiner Wichserein blockiert,

schafft in mir Aggressionen auf den Macker.

Ich tick nicht, was das Arschloch motiviert.

Ich tick es echt nicht. Und will's echt nicht wissen:

Ich find Sonette unheimlich beschissen.

   
A szonettet őrülten szarnak érzem,
   
mint túl szoros bádogbugyi olyik,
   
hánynom kell tőle, kiújul a sérvem
   
attól hogy van kiből ilyen folyik
   
   
   
a világba ma s falat rak e fosból.
   
Attól, hogy vannak ilyen vasbilik,
   
megsavanyodik számban a golyóstoll;
   
székrekedést kap seggemen a lik
   
   
   
attól hogy egy kibaszott hülye fickó
   
a maszturbálásával eltömít.
   
Meg tudnám agresszálni, ronda disznó!
    
   
   
Nem is értem a baromságait —
   
Még szerencse! Nem érzem s nem is értem,
    
csak azt, hogy a szonettől — forr a vérem!