Gernhardt, Robert: A halotti ágynál (Am Totenbett in Hungarian)

Als sie da lag, so wächsern starr

Als ich da stand, so erleichtert

Da fühlte ich mich jäh bereichert

Weil sie, die Arme, nicht mehr war.

Jetzt erst konnte Erinnern beginnen

Jetzt erst war Zeit zum Trauern

Jetzt erst war Schluß mit dem Bedauern

Erst jetzt konnten Tränen rinnen.

Ahogy ott hevert, viasz-mereven,

Ahogy ott álltam, megkönnyebbülten,

Éreztem, most hirtelen bölcsültem,

Hogy ő, szegény, már nem eleven.

Csak most lódulhatott az emlékezés,

Csak most ért el hozzám a gyász ereje,

Most váltott a sajnálat kegyelemre,

Most jött el végre a könny-ölelkezés.