Gernhardt, Robert: Vigasz a versben (Trost im Gedicht in Hungarian)

Denk dir ein Trüffelschwein,
denk's wieder weg:
Wird es auch noch so klein,
wird nie verschwunden sein,
bleibt doch als Fleck.

Was je ein Mensch gedacht,
läßt eine Spur.
Wirkt als verborgne Macht,
und erst die letzte Nacht
löscht die Kontur.

Hat auch der Schein sein Sein
und seinen Sinn.
Mußt ihm nur Sein verleihn:
Denk dir kein Trüffelschwein,
denk's wieder hin.

Gondolj ki malacot,
majd malacnemlevést.
Bárhogy zsugoritod,
eltűntetni sosem tudod,
megmarad egy kevés.

Bár épp csak gondolom,
marad nyoma.
Mint rejtett hatalom.
A Végső Éj-Napon
lesz csak oda.

A látszat is dolog:
saját értelmének jele.
Tőled van léte, mely lobog.
Gondolj el innen malacot,
s gondold vissza ide.
   
   
   
Nem értem, mi köze van a versnek a címéhez, a vigaszhoz. „Trost” olyasmit is jelent, hogy vigaszdíj, kárpótlás, amivel jobb híján meg kell elégedni, de a vers nem sugall olyasmit, hogy kézzelfoghatóan valóságos dolgok helyett elégedjünk meg kigondolt dolgokkal. „Nincs vigasznál” azt jelenti, hogy nincs ki mind a négy kereke, elment az esze stb., de ilyesmiről sincs szó a versben. Nem tudom, mire gondolhatott a szerző, talán semmire. Talán arra, hogy a versek merő kitalálások, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek, tehát azzal vigasztalja magát, hogy amit költ, kiagyal, az is létezik sőt megsemmisíthetetlen (?).