Gernhardt, Robert: Dicsérlek téged, Förtelem (Nachdem er durch Metzingen gegangen war in Hungarian)

Dich will ich loben: Häßliches,

du hast so was Verläßliches.

Das Schöne schwindet, scheidet, flieht –

fast tut es weh, wenn man es sieht.

Wer Schönes anschaut, spürt die Zeit,

und Zeit meint stets: Bald ist's soweit.

Das Schöne gibt uns Grund zur Trauer.

Das Häßliche erfreut durch Dauer.

Dícsérlek téged, Förtelem,
   
mert te hű vagy és pör-telen.
   
   
   
A Szépség elszáll, menekül,
   
és látni azt, fáj cefetül.
   
   
   
Ki szépet néz, érez időt,
   
s az idő szól: Füled de ződ!
   
   
   
A Szépség alkalom a gyászra,
   
a Förtelem a hosszu nászra.
   
   

   
A vers eredeti címe:  Miután áthaladt Metzingenen vagy Metzingen városából el-kimentében. Metzingen német kisváros. Hogy miben különbözik más városoktól, fogalmam sincs róla.  Úgy látszik, egyszerűen ezen a városon áthaladtában ötölte ki R. G. a verset, és meg akarta örökíteni a nevét, mint Petőfi Szalkszentmártonét, Kunszentmiklósét, vagy mondjuk Debrecenét, amelyről azt írta, hogy könyvet ott csak azért vesznek az emberek, hogy bele szalonnát takarjanak... stb. Azt olvasom, hogy Metzingen főpolgármestere sem volt elragadtatva városának eme versbeli megörökíttetésétől.