Kalkowska, Eleonore: A halottakhoz (Den Toten in Hungarian)

Ihr alle seid weiser als wir, ihr habt den Vorhang gelüftet,
Deß düsteres Wallen unsre ahnende Seele zerklüftet,
Daß oft vor Angst im Traum laut wir schrein.

Ihr alle seid größer als wir. Ihr erlebtet das letzte Große,
Das unser noch harrt in der Zeiten dunklem Schoße
Und allen gemein.

Mind bölcsebbek vagytok nálunk, a függönyt félrevontátok,
Sejtő lelkünk körül a sáncot fellazítottátok,
Hogy álmunkban gyakran sikoltozunk.

Mind nagyobbak vagytok nálunk. Megéltétek a                                                          [Legnagyobbat,
A mi Legnagyobbunk az Időknek vaksötétjében sóváran                                             [várva sorvad
És az a mi közvagyonunk.



Az a benyomásom, hogy némi nyelvi furcsaságok — talán egyéni nyelvhasználat vagy dialektális sajátságok — vannak a versben, de csak a benyomásom, mert német tudásom színvonala nem hatalmaz fel ilyen kijelentésekre. Így pl. az a benyomásom, hogy a Wallen szó itt a Wall = sánc szó birtokos esetbeli alakja akar lenni (az olyan szavak mintájára, amelyek valóban -N ragot kapnak birtokos esetben), annak ellenére, hogy ennek a szónak a birtokosos esete nem Wallen, hanem Walls vagy Walles. Lehet, hogy ez archaikus vagy dialektális alak, és az is lehet, hogy félreértettem az egészet; a félreértés kisördöge folyton ott settenkedik a fordító plajbásza körül. Ha félreértettem, akkor fordításom félrefordítás, és elnézést kérek érte Kalkowska asszonytól.