Bötticher, Georg: A peches költő (Dichter-Pech in Hungarian)

Er schwärmt über Madam Melanie
Und schreibt – um ihre Gunst bemüht –
Ein feurig ›Liebeslied‹ für sie,
Und für den Sohn ein ›Schlummerlied‹.

Der Plan war gut, die Absicht brav,
Und auch die Wirkung war nicht klein:
Den Bengel sang er nicht in Schlaf,
Doch sie schlief bei den Versen ein.

Melanie-nál kegyet keresett,
S magaszerezte dalt szabott
A szép hölgyre, szerelmeset;
Csecsemőjére altatót.

A szándékba’ nem volt hiba,
Hatása tartós, nem szünő:
Bár el nem aludt a baba,
Hortyogni kezde ő, a nő.
   
   
   
   Más fordítás:
  
   
Költőnk Melanie-ért rajong;
Hogy meghódítson nőnemet,
Egy szép dalt ír a nőbolond,
S egyet altatni gyermeket.

A szándék jó volt szerfölött,
S hozott eredményt, ragyogót:
Nem altatott el csecsemőt,
De az anyuka hortyogott.
   
   
  
   Még más fordítás:
   
   
Melanie-nak dalt szerzene
Mert szerelme nagy, megható –
S zendült a hölgynek vágyzene,
Fiának meg egy „Altató”.

Jó volt a terv, nagyszerü, sőt
A hatásban sem volt hiba:
A gyermek bőgött, ám a nőt
Elaltatá az ária.
   
   
   
   Még más fordítás:
   
   
Egy úrhölgyért lángol egy úr,
És hogy kegyét elnyerje, ír
Egy dalt, akár egy trubadúr,
S altatót, porontya ha sír.

A szándék szép, a terv remek,
És van hatása, van nyoma:
Nem alszik bár el a gyerek,
Elalszik rajta a mama.
   
   
   
Nem biztos, hogy azért aludt el a hölgy, mert unalmas volt a vers. Lehet, hogy a vers zseniális volt és sziporkázó, csak a hölgynek nem volt füle a költészethez. Van ilyen. A csecsemőnek ellenben volt hozzá füle, ezért nem aludt el ő...