Bötticher, Georg: Egy kis szamár-ság (Etwas vom Esel. in Hungarian)

Treff ich ein Grautier in der Stadt,
Sich stets noch dies bestätigt hat:
Wohlwollend sieht der kluge Mann
Und mit Humor den Esel an.
Ihn hänseln und zu höhnen pflegen
Nur Kinder und – die Herrn Kollegen.

Der Esel, der sich bescheiden hält,
Ist etwas, das dem Weisen nicht mißfällt.
Entsetzlich lästig kann er aber werden,
Will er sich wichtig-feierlich gebärden.
Und leider finden sich an jedem Orte
Sehr viel der Eseljust von dieser Sorte!

Lássak bárhány szürke csacsit,
Egy dolog van biztos csak itt:
A bölcs jószándékú marad,
Kedéllyel szemlél szamarat.
Hogy valaki butának lássa,
Az kell, hogy ő legyen a – mása.

Egy szürke, alázatos szamár
A bölcs embernek mindig imponál.
De fárasztóbb, butább lesz önmagánál
A szamár, hogyha fontoskodva ágál.
És minthogy a szemünk többnyire bajt lát,
Mindenütt láthatjuk épp ezt a fajtát!