Bötticher, Georg: A szerzőnek szól (Dem Autor in Hungarian)

Scheint dein Verleger materiell,
So scheint das nur. Du probst es schnell:
Sprich ihm vom Honorieren mal
Und – jählings wird er ideal!
Er zeigt dir und beweist dir klar,
Wie nichtig alles Honorar,
Wie mittels Geld die Poesie
Belohnt ja werden könne nie,
Wie der Poet in seiner Brust
Den Lohn schon trag: die Schaffenslust,
Wie: viele Menschen zu erfreun,
Mehr sei als Gold und Edelstein,
Und daß, wer dichtend anders denke,
Den Gott in seinem Busen kränke – – –
Beschämt erkennst du's sonnenhelle:
Du selber warst der Materielle!

Jó kiadód ha anyagias
Az látszat csak. Láss és kutass:
Szád díjazásról povedál?
Ő a megtestesült ideál!
Belédbeszéli ő, beléd,
A díjazás hogy semmiség,
Hogy pénzzel a költészetet
És értékét nem mérheted,
Hogy a poéta kebele
Már öndíjával van tele,
Hogy ha sok embert vidit ő,
Az több mint pénz és drágakő,
S ha nem így gondolja a fattya,
Az Isten is magára hagyja — — —
Hát borulj le, mert ő az oltár:
Az anyagias épp te voltál!