Két klassz és karcsu lábad
mellett más lába sápad.
Ez okból várva várom:
legyen belőle három.
Más megközelítésben:
A te gyönyörü lábad
mellett más láb alább ad.
Ezér’ én várva vár’:
legyen belőle hár’.
Még:
Lábaid ketteje
a szépség tetthelye.
Csak azért esz a frász,
hogy nincs belőle száz.
Még „még”:
Szép pár nálad a lábak,
boldog vagyok, ha látlak.
Ezért hát dupla légy,
hogy lábad lenne négy.
Mégmégmég:
Van tested: csupaláb-lak,
bámulnom kell, ha látlak.
De két láb oly kevés
mint egy lábnemlevés.
Számoljuk még egy kicsit:
Egy pár nálad a láb,
szép, ámde nincs tovább:
Ha egy láb ily pazar,
legyen abból ezer!
Kapjon még tovább lábra a blődlizés:
Bibáb nálad a láb,
nincs nála jobb, bibább.
Az vág engem kupán,
hogy kettő van csupán.
(Bibáb: szleng szó, = klassz.)
A lábad délibáb,
nincs nála délibább.
Símogatni de jó,
kár, hogy nincs millió.
Még másabb megközelítésben, illetve megtávolításban, több lábbal és kevesebb értelemmel:
Lábad szép libaláb,
nincs annál, nincs libább.
Így, bár faragva fából,
e bajból is kilábol.
*
Két lábad bűnre csábol,
ól bizony az, de csáb-ól.
Hat ha lenne a lábad,
akkor vón' csak a csáb hat.
*
Olyan szép pár a lábad,
hogy attól minden nőtyúkszem könnybe lábad.
Jó vón’ ketté nem osztva,
sőt tízzel megszorozva.
*
Bár kettő csak a láb,
de az láb legalább.
Száz vón’ helyükbe kéz,
az vóna csak a vész!
*
Sok az, ha láb a láb:
láb, láb, láb s így tovább.
Sőt még több, sőt még lább
egy kába láb-nyaláb!
*
Több szem többet láb.