Erhardt, Heinz: [Ki sejthette, hogy épp karácson-] ([Wer ahnte, dass zum Weihnachtsfest...] in Hungarian)

Wer ahnte, daß zum Weihnachtsfest
Cornelia mich sitzen lässt?

Das war noch nichts: zu Ostern jetzt
hat sie mich abermals versetzt!

Nun freu’ ich mich auf Pfingsten –
nicht im geringsten!

Ki sejthette, hogy épp karácson-
kor Kornélia elfújja pilácsom?

Ez még semmi, de jött a húsvét,
s fa-képnél hagyott — jaj de bús kép!

Szent ég, közel a pünkösd!
Csak vissza ne jöjjön nekünk most!
   
   
    másszóval:
    
    
Ki sejthette, hogy pont Szenteste
szarvaz fel nőm, a beste?

Ez még semmi, de jött a farsang:
rémes hangja fülembe harsant.

S ha most jönne a vízkereszt,
azt mondanám: Törököt fogtam, nem ereszt!
   
   
    még másabb szóval:
   
   
Ki hitte vón’, hogy pont karácson-
kor dob ki nőm és át a rácson?

Ez még hagyján, de jött a húsvét,
hát az volt csak nekem borús hét!

Ha visszahozná vízkereszt,
azt mondanám magamnak: „Hé, be ne ereszd!”
   
   
    vagy mondjuk így:
   
   
Ki hitte volna, hogy a szent karácsony
lehet nőm miatt szörnyü mákony.

De az még hagyján. Jön a húsvét,
ő lelép, nekem itt a bús lét.

S ha most jönne a nagycsütörtök,
azt mondanám: csak vissza ne hozza az ördög.