Stamm, Karl: Az idő ajándéka (Geschenk der Zeit in Hungarian)

Wir gingen durch die Jahre
des Erlebens bar,
als noch ein müder Friede
im Lande war.

Wir kannten keine Tiefe,
Wir trieben obenhin,
Wir sprachen viele Worte,
sie hatten keinen Sinn.

Du hast den Born erschlossen,
darin das Leben schlief!
Des Krieges furchtbar: Werde!
die Quellen ins Dasein rief.

In bitter ernsten Stunden
stand vor uns auf der Tod
Wir drängten uns ans Leben,
das seine Hand uns bot.

Wir zählen nicht nach Jahren.
Uns ist ein Tag genug!
Wir danken jeder Stunde,
die hoch ins Licht uns trug.

Wir fassen jede Stunde,
wo sie uns fällt,
wie man die weichen Hände
der Liebsten hält.

Tapasztalatok sodortak
éveken keresztül,
míg egy lomha békében
az ország elmerül.
 
Nem ismertük a mélységet,
a felszínen lebegtünk,
sok szavat használtunk,
de nem volt értelmük.
 
A forrást felébresztetted
hol az élet szenderit!
A háború szörnyű: Légy itt!
forrás a jelenbe hív.
 
Az első keserű órákban
a halál állt szemben velünk.
Mi az életért törekedtünk
amely kezet nyújtott nekünk.
 
Nem évekkel számolunk.
Nekünk egy nap is elég!
Minden órát köszöntünk,
amely visszaadta a fényt.
 
Megfogunk minden órát,
ott ahol elveszik,
mint kedvesünk puha kezét
ha a kezünkbe fekszik.