Knorr von, Josephine: Havasi gyopár (Edelweiss in Hungarian)

Bist du wohl lebendig,

Edelblume du,

Die so hold beständig

In der Gletscher Ruh'?


Mit den samtnen Blättern,

Mit dem weichen Schaft

Trotzest du den Wettern

In bewährter Kraft.


Keine Farbe flimmert

Auf dem Kelche dir,

Kalt wie Schneeglanz schimmert

Deiner Krone Zier.


Gleich der Immortelle

Dauert dein Gewand,

Hältst du frisch und helle

Unverwelklich stand.


Dir in Gletscherkühle,

Einsam licht und schön,

Aehnlich sind Gefühle

Auf des Lebens Höh'n.


Fern, wie du, den Rosen

Und dem Gartenbeet,

Wo die Stürme tosen,

Wo die Schneeluft weht;


Beim Krystallgeschiebe,

Bei dem ew'gen Eis:

Da verwandelt Liebe

Sich in Edelweiß!

Oly életképes vagy,

drága kis virág,

a zord gleccseri fagy

neked az sem árt?

Bársonyos leveled

gyenge száron áll,

de ott fenn teveled

télnek ellenáll.

Semmi szín sem villan

a kelyhed szívén,

csak fehér hó csillan

koronád díszén.

Mint a szalmagyopár

friss és üde maradsz,

tartós a te ruhád,

és el nem hervadsz.

A hideg gleccserben

csak a fény 's magány,

mint az érzésekben

a lét csúcspontján.

Távol a rózsáktól

's a kis kertektől,

hol a vihar tombol

fenn a hegyekből.

Hol jégkristály terem,

a szél az úr már:

Ott lesz a szerelem

havasi gyopár.