Bechstein, Ludwig: Megérkezés (Ankunft in Hungarian)

So sind die Fernen überschritten,

Die langen Meilen hinter mir;

Das bittre Leid, es ist erlitten,

Und wieder nahe bin ich dir.

Mich trug der Sehnsucht Adlerflügel

Weit, weit voran dem säum'gen Roß,

Bis unter'm Burgruinenhügel

Ich dich in meine Arme schloß.

Der Himmel glüht in sanfter Röthe,

Im Flammengold ein ferner Teich,

Den Wald durchtönt die Hirtenflöte,

Mir aber winkt ein Königreich.

Mir strahlen deiner Augen Sterne,

Mir blüht der Wangen holdes Roth,

Vergessen ist das Leid der Ferne,

Und ich bin dein bis in den Tod.

A messzeségeken átkelve,

hosszú mérföldek megettem;

Keserű fájdalmat szenvedve,

s itt újra nálad  lehettem.

Engem a vágy sasszárnya hozott

gyorsabban mint egy ló vágtat,

míg a várrom alatti dombon

hol a karjaimba zárlak.

Halványpirosban az ég alja,

sárga arany a messzi tó,

az erdőből pásztorfurulya,

nekem királyságot adó.

Rózsaszínű arcod virágzik,

rám ragyognak a szép szemek,

messzeség fájdalma elveszik,

mert holtamig tiéd leszek.