Sturm, Julius: Két liba (Zwei Gänse in Hungarian)

Zur weissen Gans sprach einst vertraulich eine graue:

„Lass uns spazieren geh’n nach jener grünen Aue,

Dort thun wir beide uns im jungen Grase gütlich,

Denn in Gesellschaft gakt es sich doch gar gemütlich.“

»Nein«, sprach die weisse Gans, »da muss ich refusieren,

Mit meines Gleichen nur geh’ ich am Tag spazieren,

Vertraulichkeit mit dir gereichte nur zur Schande,

Zwar bin ich eine Gans, doch eine Gans von Stande.«

Meghitten szólt egy szürke liba a fehérhez:

„Sétáljunk együtt oda az erdő széléhez,

a friss zöld fűben jól fogjuk érezni magunkat

mert társaságban a libák jobbat gágognak.”

 

„Nem”, felelt a fehér, „ ezt visszautasítom,

nappal csak egyenrangúval megyek az úton,

bizalmasság teveled csak szégyent hozna rám

habár liba vagyok, de egy magasabb létrán.”