Ferdinand von Saar: Kellemes húsvéti ünnepeket (Fröhliche Ostern in Hungarian)

Ja der Winter ging zur Neige,                  

holder Frühling kommt herbei,                

lieblich schwanken Birkenzweige,          

und es glänzt das rote Ei.                         

Schimmernd wehn die Kirchenfahnen     

bei der Glocken Feierklang,

und auf oft betretenen Bahnen

nimmt der Umzug seinen Gang.

Nach dem dumpfen Grabchorale

tönt das Auferstehungslied,       

und empor im Himmelsstrahle

schwebt er, der am Kreuz verschied.

So zum schönsten der Symbole

wird das frohe Osterfest,

dass der Mensch sich Glauben hole,

wenn ihn Mut und Kraft verlässt.

Jedes Herz, das Leid getroffen,

fühlt von Anfang sich durchweht,

dass sein Sehnen und sein Hoffen

immer wieder aufersteht.

Íme vége már a télnek,

szép tavasz hoz változást,

nyírágak intenek szélnek,

fény villant piros tojást.

Templomzászlók csillognak fennen,

ünnepi harangszó cseng,

s jól kitaposott ösvényeken

körmenet éneke zeng.

Tompa sír kórus után a

feltámadás dala száll,

fent, mennyország sugarában

él, kit ért kereszthalál.

Áldása szép jelképeknek,

lesz örömteli (a) húsvét,

hogy emberek hitet nyernek,

legyőzik a szenvedést.

Minden szív, mert bánat érte,

érzi, kezdettől átfújt

rajta hit, (a) vágy reménye,

s lelke ismét megújult.