Lasker-Schüler, Else: Georg Trakl/2 (Georg Trakl/2 in Hungarian)

Seine Augen standen ganz fern -

Er war als Knabe einmal schon im Himmel.

Darum kamen seine Worte hervor

Auf blauen und weißen Wolken.

Wir stritten über Religion,

Aber immer wie zwei Spielgefährten,

Und bereiteten Gott von Mund zu Mund.

Im Anfang war das Wort.

Des Dichters Herz, eine feste Burg,

Seine Gedichte: Singende Thesen.

Er war wohl Martin Luther.

Seine dreifaltige Seele trug er in der Hand,

Als er in den heiligen Krieg zog.

- Dann wußte ich, er war gestorben -

Sein Schatten weilte unbegreiflich

Auf dem Abend meines Zimmers.

Tekintete egészen messze járt.

Egyszer gyermekként fenn volt már a mennyben.

Ezért bukkannak elő szavai

Kéklő és fehér felhőkön.

A vallásról vitáztunk néhanap,

De mint két játszópajtás, mindig úgy.

És teremtettünk szájtól szájig Istent,

Kezdetben vala az Ige.

A költő szíve: szilárd erőd,

A versei: éneklő tézisek.

Bizonyára ő volt Martin Luther.

Kezében vitte háromrétű lelkét,

Midőn a szent háborúba vonult.

– Aztán megtudtam, hogy halott –

Árnya megfoghatatlanul időzött

Szobámnak alkonyán.