Lasker-Schüler, Else: Meghitten (Verinnerlicht in Hungarian)

Ich denke immer ans Sterben,

Mich hat niemand lieb.

Ich wollt ich wär still Heiligenbild

Und alles in mir ausgelöscht.

Träumerisch färbte Abendrot

Meine Augen wund verweint.

Weiß nicht wo ich hin soll

Wie überall zu dir.

Bist meine heimliche Heimat

Und will nichts Leiseres mehr.

Wie blühte ich gern süß empor

An deinem Herzen himmelblau -

Lauter weiche Wege

Legte ich um dein pochendes Haus.

Mindig a halálra gondolok,

engem nem szeret senki.

Néma szentkép szerettem volna lenni,

s hogy minden kialudjék bennem.

Álmatag esti pír szinezné

sebesre sírt szememet.

Nem tudom, hová legyek,

hisz mindenütt feléd tartok.

Titkos hazám vagy,

más enyhelyet nem is kívánok.

Mily boldog-édesen virulnék

szíveden mennyei kéken -

Csupa lágy utat vonnék

dobogó házad körül.