Morgenstern, Christian: Az alsónadrág (Die Unterhose in Hungarian)

Heilig ist die Unterhose,

wenn sie sich in Sonn und Wind,

frei von ihrem Alltagslose,

auf ihr wahres Selbst besinnt.

Fröhlich ledig der Blamage

steter Souterränität,

wirkt am Seil sie als Staffage,

wie ein Segel leicht gebläht.

Keinen Tropus ihr zum Ruhme

spart des Malers Kompetenz,

preist sie seine treuste Blume

Sommer, Winter, Herbst und Lenz.

Szent a nadrág hogyha alsó
de napon-szélben kereng:
napi gondja mind utolsó,
csak saját Énjén mereng.

Nem nyomasztja most a szégyen,
az örökös elbujás,
úgy lobog most a kötélen
mint vitorla, szép sztafázs.

Fenség ő, szépség szerinti,
minden nagy festmény felett,
hű virágának tekinti
Nyár, ősz, tél és kikelet.