Morgenstern, Christian: Ember és állat (nem abszurd vers) (Mensch und Tier in Hungarian)

Ich war im Garten,wo sie all die Tiere
gefangen halten; glücklich schienen viele,
in heitern Zwingern treibend muntre Spiele,
doch andre hatten Augen,tote,stiere.
Ein Silberfuchs, ein wunderzierlich Wesen,
besah mich unbewegt mit stillen Blicken.
Er schien so klug sich in sein Los zu schicken,
doch konnte ich in seinem Innern lesen.
Und andre sah ich mit verwandten Mienen
und andre rastlos hinter starren Gittern -
und wunder Liebe fühlt ich mich erzittern,
und meine Seele wurde eins mit ihnen.

Egy kertben jártam, oda zárja ember
az állatot; sok boldog este-reggel
látszólag: játszadoznak víg sereggel,
de sokat le kényszerketrec, verem ver.
Egy ezüstróka, nem csodaruhátlan,
mereven, némán nézett engem,
mint ki sorsát bölcsen vállalja, csendben,
de én lényének legmélyére láttam.
Még sok hasonló ábrázatra leltem,
nyugtalanságtól reszketett a ketrec,
mondtam magamnak: ilyet te szerethetsz,
s mindegyikükkel egybeforrt a lelkem.