Morgenstern, Christian: A jámbor óriás (Der fromme Riese in Hungarian)

Korf lernt einen Riesen kennen,
dessen Frau ihm alles in den Mund gibt,
was sie nicht mag.

Nacht und Tag,
wenn sie ihm solchen Willen kundgibt,
sieht man ihn seine Lippen geduldig trennen

und vorsichtig hinter sein Zahngehege
alles schieben, was seiner Frau im Wege.

Und es ist ihr viel im Wege, der Frau.
Ganz unmöglich wäre, zu sagen genau,

was von Mücke bis Mammut gewissermaßen
ihr mißfällt. Man findet da ganze Straßen,
ganze Städte voll Menschen, man findet Gärten,

Flüsse, Berge neben Perücken, Bärten,
Stöcken, Tellern, Kleidern; mit einem Worte:
eine Welt versammelt sich an gedachtem Orte.

v. Korf mißfällt und wird von dem frommen
Riesengatten still in den Mund genommen.

Und nur, weil er ein »Geist«, wie schon beschrieben,
ist er nicht in diesem Gelaß verblieben.

Korf ismer egy Óriáskát:
hölgye mindent szájába górál,
amit utál.

Nap nap után
ahányszor csak ecélra ott jár,
a férje türelmesen kinyitja száját

s a fogkerítéses üregbe nyalja
ami csak hites asszonyát zavarja.

S hogy egy asszonyt mi minden nyomaszt,
lehetetlen felsorolni azt.

Jöhet egy mamut ott, vagy muslinca sok jár:
el! Vannak egész ház- s utcasorok már,
zsúfolt városok, ember, az állat,

Hegyek, völgyek, folyó, paróka, szakállak,
Botok, tálak, szoknyák — röviden s velősen:
egy világ, ott e helyen, mint mondtam előbben.

Korf nemtetsző; azt mondja a jámbor
gigász: Ezt sem vetem ki a számból.

Csakhogy ő „Szellem“, mint azt már megírtam,
s így ő eme sufniból elillan.