Ringelnatz, Joachim: Kikötői kocsma (Hafenkneipe in Hungarian)

In der Kneipe ‚Zum Südwester‘
Sitzt der Bruder mit der Schwester
Hand in Hand.

Zwar der Bruder ist kein Bruder,
Doch die Schwester ist ein Luder
Und das braune Mädchen stammt aus Feuerland.

In der Kneipe ‚Zum Südwester‘
Ballt sich manchmal eine Hand,
Knallt ein Möbel an die Wand.

Doch in jener selben Schenke
Schäumt um einfache Getränke
Schwer erkämpftes Seemannsglück.

Die Matrosen kommen, gehen.
Alles lebt vom Wiedersehen.
Ein gegangener Gast sehnt sich zurück.

Durch die Fensterscheibe aber träumt ein Schatten
Derer, die dort einmal
Oder keinmal
Abenteuerliche Freude hatten.

Kedvelik a ‚Délnyugati‘-t
fivér, nővér kortyolgat itt
kéz a kézben.

Bár fivérke nem a bátyó,
Barna lány meg inkább lotyó,
Tűzföldről pattant meg egészében.

Bizony, a ‘Délnyugati‘ szélben
Halmozottan szorul kéz ökölbe,
S végzi pórul szék, derékba törve.

Csakhogy eme italmérés
egyszerű mámora mély, és
ott pezseg a matróz léte, vére.

Jön és megy a tengerész.
Búcsúzásból él az egész.
A távozó nép mindig visszatérne.

Az ablak ködén át álmot lát egy árnyék.
Az, aki itt valaha,
-Vagy pedig soha-
Kalandot, örömöt átélt.