Ringelnatz, Joachim: A könyvbarát (Der Bücherfreund in Hungarian)

Ob ich Biblio- was bin?
Phile? "Freund von Büchern" meinen Sie?
Na, und ob ich das bin!
Ha! und wie!

Mir sind Bücher, was den anderen Leuten
Weiber, Tanz, Gesellschaft, Kartenspiel,
Turnsport, Wein und weiß ich was, bedeuten.
Meine Bücher --- wie beliebt? Wieviel?

Was, zum Henker, kümmert mich die Zahl.
Bitte, doch mich auszureden lassen.
Jedenfalls: viel mehr, als mein Regal
Halb imstande ist zu fassen.

Unterhaltung? Ja, bei Gott, das geben
Sie mir reichlich. Morgens zwölfmal nur
Nüchtern zwanzig Brockhausbände heben ---
Hei ! das gibt den Muskeln die Latur.

Oh, ich mußte meine Bücherei,
Wenn ich je verreiste, stets vermissen.
Ob ein Stuhl zu hoch, zu niedrig sei,
Sechzig Bücher sind wie sechzig Kissen.

Ja natürlich auch vom künstlerischen
Standpunkt. Denn ich weiß die Rücken
So nach Gold und Lederton zu mischen,
Daß sie wie ein Bild die Stube schmücken.

Äußerlich? Mein Bester, Sie vergessen
Meine ungeheure Leidenschaft,
Pflanzen fürs Herbarium zu pressen.
Bücher lasten, Bücher haben Kraft.

Junger Freund, Sie sind recht unerfahren,
Und Sie fragen etwas reichlich frei.
Auch bei andern Menschen als Barbaren
Gehen schließlich Bücher mal entzwei.

Wie ? - ich jemals auch in Büchern lese??
Oh, sie unerhörter Ese---
Nein, pardon! - Doch positus, ich säße
Auf dem Lokus und Sie harrten
Draußen meiner Rückkehr, ach dann nur
Ja nicht länger auf mich warten.
Denn der Lokus ist bei mir ein Garten,
Den man abseits ohne Zeit und Uhr
Düngt und erntet dann Literatur.

Bücher - Nein, ich bitte Sie inständig:
Nicht mehr fragen! Laß dich doch belehren!
Bücher, auch wenn sie nicht eigenhändig
Handsigniert sind, soll man hochverehren.

Bücher werden, wenn man will, lebendig.
Über Bücher kann man ganz befehlen.
Und wer Bücher kauft, der kauft sich Seelen,
Und die Seelen können sich nicht wehren.

Hogy én biblio-izé vagyok?
Mi? -fil? Ön szerint egy „Könyvbuzi”?
És ha az vagyok?
Nem hiszi a piszi?

Nekem az a könyv, amit sokaknak
Zsuga, haverok, szoknyák, a lány,
Sport, a pia, s franc tudja mik adnak.
Könyveim! – Hány is van? S az arány?

Ki a fenét érdekel a szám.
Hadd beszéljek, közbe Ön ne szóljon.
Elég az, hogy sokkal több az ám,
Mint amennyi elférne a polcon.

Élvezet-e? Hát az hétszentség,
Tizenkétszer mikor kél a nap
Tíz nagy szótárt felemelni épp
Jót tesz biz’ az karnak, muszklinak.

Elutazni? Könyvtáramat, ezt
Hiányolnám bizony én nagyon:
Mert tíz jó könyv tíz párnát kitesz,
Ha egy szék magas vagy alacsony.

S ott van persze a művészi szempont.
Mert nagy vagyok a színkeverésben:
Nekem elrendezni sohasem gond
Bőr- s aranykötéseket, de szépen.

Hát a küllem? Nekem az a lényeg.
Számomra drágábbak mint a gyöngy
Azok a szép növénygyűjtemények:
S növénypréselni legjobb a könyv.

Barátom, maga tapasztalatlan,
Érdeklődik, ámde naivan.
Más is barbár s még alaposabban,
S egy-egy könyv szétválik, odavan.

Hogy olvasásra is rávisz-e a könyvcsodálat?
Maga állat!
Azt már nem! – De arra várhat,
Hogy én kijöjjek a trónolásból,
Ha az árnyékszékre ülne fel:
Jobb ha dolgát elintézi máshol.
Az az árnyék engemet azért palástol,
Mert őfelségem kertet nevel:
Trágyáz s irodalmat szüretel.

Könyvek... Nem, hát könyörgök alássan:
Ne nyaggasson! De be kell, hogy lássa:
Becsülni a könyvet, még ha benne más van
Is mint a szerző aláirása!

Él a könyv, ha élik, csupa élet,
Jó élettárs a könyv jól szeretve.
Lelket szerez, ki könyvet szerez be.
És ez ellen nem védekezhet a lélek.