Ringelnatz, Joachim: Én, az izompacsirta (Der Athlet in Hungarian)

Mein Name ist Murxis, der Kraftmensch genannt.
Meine Nahrung ist Goulasch vom Elefant
In einer Sauce des Stärkemehles.
Meine Heimat ist das Zentrum Südwales,
Upsala!

Ich wurde durch einen Kaiserschnitt
Geboren, mit Hilfe von Dynamit.
Daß ich noch lebte, war reines Glück.
Von meiner Mutter blieb wenig zurück.
Zwanzig Kilogramm mit dem kleinen Finger.

Man baute um mich eine Art von Dock.
Mit Strebestützen im sechzehnten Stock
Eines Wolkenkratzers von Rockefeller.
Das Stockwerk brach, man fand mich im Keller
Mit verschränkten Armen.

Ich war in allen Städten der Welt
Als Muster von Herkules ausgestellt.
Wer das bezweifelt – fünf Groschen –, der fordre
An der Kasse die Wachskabinettsordre.
Ich nenne mich selbst den Venus von Milo.
Bruttogewicht: zweihundert Kilo!

Es haben mich Königinnen betastet.
Ich habe einmal drei Wochen gefastet
Und unternehme auch heute noch Schritte
Zu meiner Entlastung. Und deshalb bitte
Ich die Herrschaften um ein kleines Douceur.

Murxis vagyok én, Izompacsirta gyanánt!
Az eledelem rántott elefánt
Utána keményítőböl a szörp.
Hazám Dél-Velsz, ez az északi föld,
Upsala!

Születtem császármetszéssel, amit
Segitett még egy kis dinamit.
Az életemért nem adtak volna sokat
De anyámból még kevesebb maradt.
Húsz kilogramm a kisujjával együtt.

Egy dokkfélét építettek körém
Nagy konzolokon tizedik emeletén
Egy Rockefeller-felhőkarcolónak.
Le is omlott. Lent a tagjaim egybe voltak,
Keresztbe tett karral ott ültem rendületlen.

A világ minden városába egyenest
Mutogatni vittek mint egy Herkulest.
Ha valaki nem hiszi, váltson a bamba
Belépőt a panoptikumba.
Magamnak a Milói Vénusz vagyok én! Miló!
Bruttósúlyom kétszáz kiló!

Királynők tapogattak e házban.
Egyszer három hétig fogyókúráztam,
És ma is sok mindent megteszek érte,
A súlycsökkenésért, Önöket arra kérve,
Hogy e nemes célra adakozzanak.