Ringelnatz, Joachim: A félénk szó (Das scheue Wort in Hungarian)

Es war ein scheues Wort.
Das war ausgesprochen
Und hatte sich sofort
Unter ein Sofa verkrochen.

Samstags, als Berta das Sofa klopfte,
Flog es in das linke, verstopfte
Ohr von Berta. Von da aus entkam es.
Ein Windstoß nahm es,
Trug es weit und dann hoch empor.
Wo es sich in das halbe, bange
Gedächtnis eines Piloten verlor.

Fiel dann an einem Wiesenhange
Auf eine umarmte Arbeiterin nieder,
Trocknete deren Augenlider.
Wobei ein Literat es erwischte
Und, falsch belauscht,
Eitel aufgebauscht,
Mittags dann seichten Fressern auftischte.

Und das arme, mißbrauchte,
Zitternde scheue Wort
Wanderte weiter und tauchte
Wieder auf, hier und dort.
Bis ein Dichter es sanft einträumte,
Ihm ein stilles Palais einräumte. – –

Kam aber sehr bald ein Parodist
Mit geschäftlich sicherem Blick,
Tauchte das Wort mit Speichel und Mist
In einen Aufguß gestohlner Musik.

So ward es publik.
So wurde es volkstümlich laut.
Und doch nur sein Äußeres, seine Haut,
Das Klangliche und das Reimliche.
Denn das Innerste, Heimliche
An ihm war weder lauschend noch lesend
Erreichbar, blieb öffentlich abwesend.

Egy szó formálódott,
S végül kimondatott.
De bizony bemajrézott,
S egy ágy alá bújt el legott.

Szombaton, míg Berta porolóval
püfölte az ágyat, tele lett a szóval
rossz bal füle. Onnan elmenekült.
Szél szárnyára került,
Sodródott messze, a magasba.
Észrevétlen belerepült
Egy félős, lyukas pilóta-agyba.

Onnan kiesve a mezőn ledűlt
Napszámoslány ölébe tért át,
Szárította szeme héját.
Egy irodalmár arra járatta
Fülét, s belebotlott,
Rögtön sztorit kotlott,
S lapos fogyasztóinak tálalta.

És a szegény, oly elnyűtt,
Remegő, félénk szó
Ment tovább, itt-ott feltűnt,
ahol nem volt oly rémisztó.
Végül egy költő értelmezése,
Palotában helyezte képbe. – –

Jött azonban egy parodista,
Megcsillant a pénz a szemében,
Besározta, mocskosra tapizta,
Lopott zenébe került, szemétbe.

Publikus lőn evégre.
A nép nyelvén szaladt előre.
De csak külsőre, a bőre:
Hangzatos volt, meg rímelő,
Ám legbensője nem jött elő.
Bár olvasva és szóban is haladt,
Lényege mégis takarva maradt.