Ringelnatz, Joachim: Levert vagyok ma (komoly vers) (Melancholie in Hungarian)

Von weit her Hundebellen

Klingt durch die nächtliche Ruh.

Es spülen die schwarzen Wellen

Mein Boot dem Ufer zu.

Die blauen Berge der Ferne

Winken am Himmelssaum.

Auf in den Lichtbann der Sterne

Trägt mich ein Traum.

Stumm ziehen wilde Schwäne

Über das Wasser hin.

Mir kommt eine müde Träne.

Ich weiss nicht, warum ich so bin.

Ebvonitást a távol,
Küld éjjeli nyugalom.
Hullámok gyászkarától
Teng-reng a csónakom.

Ég alján kék hegyek íve
Hív, meg a fényvarázs.
A csillagos égbe vinne
Egy álmodás.

Vadhattyúk árnya rebben
Vizeken idelenn.
Fáradt könnycsepp a szememben.
Miért vagyok én ma ilyen?