Hesse, Hermann: Ötven éven túl a férfi... (Der Mann von fünfzig Jahren in Hungarian)

Von der Wiege bis zur Bahre
sind es fünfzig Jahre,
dann beginnt der Tod.
Man vertrottelt man versauert,
man verwahrlost, man verbauert
und zum Teufel gehn die Haare.
Auch die Zähne gehen flöten,
und statt daß wir mit Entzücken
junge Mädchen an uns drücken,
lesen wir ein Buch von Goethen.

Aber einmal noch vorm Ende
will ich so ein Kind mir fangen,
Augen hell und Locken kraus,
nehm´s behutsam in die Hände,
küsse Mund und Brust und Wangen,
zieh ihm Rock und Höslein aus.
Nachher dann, in Gottes Namen,
soll der Tod mich holen. Amen.

Bölcsődtől betegágyadig
ötven év zajlik,
s jő lassú halál.
Ember butul, savanyodik,
és leépül, csúffá válik,
elhullatja a haját is.
Mennek fogai is tönkre,
s ahelyett, hogy szenvedéllyel
szép lányokat ölelné meg,
olvas Goethétől egy  könyvet.

Ám mielőtt lenne végem,
úgy tennék, mint fiúgyermek,
- nyílt szemekkel, göndör fürttel –
óvatosan venném kézbe
arcát, csókolnám a keblet,
szoknyát, nadrágot levetve.
És ezután, Úr nevében,
Óh, te halál, vígy el. Ámen.