Celan, Paul: Kettős alak (Zwiegestalt in Hungarian)

Laß dein Aug' in der Kammer sein eine Kerze,

den Blick einen Docht,

laß mich blind genug sein,

ihn zu entzünden.

Nein.

Laß anderes sein.

Tritt vor dein Haus,

schirr deinen scheckigen Traum an,

laß seine Hufe reden

zum Schnee, den du fortbliest

vom First meiner Seele.

Legyen szemed a szobában gyertya,

pillantásod kanóc,

meggyújtani én

elég vak hadd legyek.

Nem.

Más legyen.

Lépj házad elé,

kantározd fel tarka álmodat,

patkói szóljanak

a hóhoz, melyet lelkem

ormairól lefújsz.