Celan, Paul: Egy táj vázlata (Entwurf einer Landschaft in Hungarian)

Rundgräber, unten. Im

Viertakt der Jahresschritt auf

den Steilstufen rings.

Laven, Basalte, weltherz-

durchglühtes Gestein.

Quelltuff,

wo uns das Licht wuchs, vor

dem Atem.

Ölgrün, meerdurchstäubt die

unbetretbare Stunde. Gegen

die Mitte zu grau,

ein Steinsattel, drauf,

gebeult und verkohlt,

die Tierstirn mit

der strahligen Blesse.

Körsírok, lenn. Körül

meredek lépcsőfokokon jár

a négyütemű év.

Láva, bazalt, világ-

szív-izzította kő.

Forrástufa,

ott nőtt a fényünk

lélegzés előtt.

Olajzölden, tengertajtékosan

a járhatatlan óra. Közép-

tájt, szürkén,

kőnyereg, rajta

dagadtan, elszenesedve

az állathomlok

sugaras csillagával.