Celan, Paul: Kútformában (Brunnenartig in Hungarian)

Brunnen-

artig

ins Verwunschne getieft,

mit doppelt gewalmten

Tagträumen drüber,

Quader-

ringe

um jeden Hauch:

die Kammer, wo ich dich ließ, hockend,

dich zu behalten,

das Herz befehligt

den uns leise bestrickenden Frost

an den geschiedenen

Fronten,

du wirst keine Blume sein

auf Urnenfeldern

und mich, den Schriftträger, holt

kein Erz aus der runden

Holz-Lehm-Hütte,

kein Engel.

Kút-

formán

az elátkozottba ásva,

dupla kontytetős

ábrándok fölötte,

kő-

gyűrű minden

lehelet körül:

a kamra, hol gunnyasztva hagytalak,

hogy megőrizzelek,

a szív vezérli

a lassan ránk telepedő fagyot

az elvált

frontokon,

te nem leszel virág

urnamezőkön,

és engem, íráshozót, nem

szabadít ki sem érc a kerek

fa-agyag-kalyibából,

sem angyal.