Celan, Paul: Facsillag, kék (Ein Holzstern, blau in Hungarian)

Ein Holzstern, blau,

aus kleinen Rauten gebaut. Heute, von

der jüngsten unserer Hände.

Das Wort, während

du Salz aus der Nacht fällst, der Blick

wieder die Windgalle sucht:

- Ein Stern, tu ihn,

tu den Stern in die Nacht.

(- In meine, in

meine.)

Facsillag, kék,

kis rombuszokból építette

ma legifjabb kezünk.

A szó, míg

sót párolsz az éjből, a tekintet

a széljelet keresi újra:

- Egy csillag, tedd,

tedd a csillagot az éjbe.

(- Az enyémbe, az

enyémbe.)