Celan, Paul: Tenebrae (Tenebrae in Hungarian)

Nah sind wir, Herr,

nahe und greifbar.

Gegriffen schon, Herr,

ineinander verkrallt, als wär

der Leib eines jeden von uns

dein Leib, Herr.

Bete, Herr,

bete zu uns,

wir sind nah.

Windschief gingen wir hin,

gingen wir hin, uns zu bücken

nach Mulde und Maar.

Zur Tränke gingen wir, Herr.

Es war Blut, es war,

was du vergossen, Herr.

Es glänzte.

Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.

Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.

Wir haben getrunken, Herr.

Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.

Bete, Herr.

Wir sind nah.

Közel vagyunk, uram,

közel és elérhetők.

Már el is értél bennünket, uram,

úgy egymásba akaszkodtunk, mintha

a testünk a tested

volna, uram.

Imádkozz, uram,

Imádkozz, mihozzánk,

közel vagyunk.

Görnyedten mentünk oda,

Mentünk, hogy lehajoljunk

a kráterteknőbe.

Inni gyűltünk, uram,

Vér volt benne, a te

Kiömlött véred, uram.

Ragyogott.

A te képed ötlött a szemünkbe, uram.

Szemünk nyitva és üres, szánk tátva

és üres, uram.

Ittunk, uram.

Vért és képet, mely a vérben volt, uram.

Közel vagyunk.

Imádkozz, uram.